Otthonkeresőben

Mostanában nagyon keveset foglalkozom a bloggal, pedig lenne rá igényem, de más dolgok kerültek előre a prioritási listán. Viszont ma már nagyon blogolhatnékom van, így arra gondoltam, elmesélem mi is történik velem ezen a csodaszép, napfényes őszön.

Két dolog köti le nagyon a figyelmemet. Az egyik az, hogy otthont teremtsek, a másik az, hogy otthont találjak.

Otthon

Az otthonteremtés abban merül ki, hogy szeretném végre végleg a kezembe venni a dolgokat itthon, vagyis szépen, rendezetten és igazán tisztán tartani a lakást. Valamelyik este még egy újabb lomtalanítási hullám is rámtört. És igen, gondolom ezzel már nem okozok meglepetést, még mindig van mitől megválnom. Úgyhogy ezt a következő hetekben folytatni is fogom.

Akármilyen sokat is fejlődtem az elmúlt években ezen a téren, úgy érzem, még valami hiányzik. Rendetlen takarításkerülőből egész rendessé és egész rendszeresen takarítóvá váltam. Ez hatalmas dolog, mert az életem első harminc évében nem tudtam ezt meglépni, de a minimalizmus segítségével végre sikerült.

Azonban ebben az egész játékban mostmár olyan nehezek a pályák, hogy nem sikerül szintet ugranom egy ideje, pedig elég szorgalmasan játszom. Valószínűleg még van valahol egy rejtett kulcs egy kő alatt, vagy egy titkos ajtó, vagy hasonló, amit nem találtam meg. Itt ragadtam újra és újra játszani ezt a szintet: nagyjából rend van, de mégsem, nagyjából tisztaság van, de mégsem.  Na ezt most meguntam és úgy döntöttem, hogy alaposabb keresgélésbe kezdek. Nem akarom azzal tölteni az életem, hogy a kis rendetlenségek meg a mosogatás miatt aggódjam minden nap. Szóval hamarosan áttörésre számítok a dologban. Ha megtaláltam a titkos ajtót, mindenképpen szólni fogok. ;)

Költözünk?

Egyelőre biztosan nem. De mégis ez a másik dolog, ami mostanában nagyon sok időmet és energiámat elviszi. Mindig azt hittem, hogy házat keresni a legszórakoztatóbb dolog a világon. Hát tévedtem. Arra inkább nem is térek ki, hogy mi történik azzal az emberrel, aki megpróbál eligazodni a lakáskasszák és lakáshitelek világában. Pedig amúgy ez nyilvánvalóan nagyon fontos aspektusa a történetnek, hiszen ha nincs pénzed a házra, vagy felújtani, bebútorozni, stb, akkor fújhatod. De ez elég egyértelmű szerintem ahhoz, hogy ebbe most ne menjek bele mélyebben. Amúgy sem az én asztalom a dolog, nem én fogok okos tanácsokat osztogatni vagy jó kérdéseket felvetni a témában. Ezt inkább meghagyom másoknak.

A keresgélés

Nem tudom, hogy az ország többi részén milyen házakat árulnak, de ahol mi élünk, ott nem öröm és boldogság átlapozni az ingatlanos honlapokat. Valószínűleg itt a minimalista dizájn szeretete teljesen betett nekem, mert attól amilyen házakat lehet látni a hirdetésekben, néha az életkedvem is el tud menni. Ha egy mondatban kéne összeszednem az eddigi tapasztalataimat, azt mondanám: a házak drágák, csicsásak vagy lepukkantak és tuti, hogy van legalább egy dolog rajtuk, ami több millió forintos felújtást igényel. És akkor még mindig csúnya maradna.

Szabadidőm egy jelentős részét azzal töltöm mostanában, hogy a nagyjából  - és amikor több türelmem van - a kevésbé felhasználóbarát ingatlanos honlapokon keresgélek, hátha ráakadok valami gyöngyszemre. Már elég régóta nézelődünk. Nem is tudom pontosan mióta, de legalább fél éve. A helyzet nagyjából kilátástalannak tűnik egyelőre, de nem adjuk fel. :)

Mégis, milyen házra van szüksége az embernek?

Az otthonkeresés nagyon érdekes kérdéseket vet fel, amiket nem mindig vagyunk felkészülve megválaszolni. A legalapvetőbb: melyik településen szeretnél élni? Valakinek ez sem biztos, neki nem feltétlenül ajánlanék ingatlanvásárlát, hacsak nem befektetési céllal teszi. ;)

Ha megvan, hogy hol szeretnél élni, akkor a következő kérdés, hogy a településen belül merrefelé lenne jó lakni. Mit szeretsz, nyüzsgő városi környezetet vagy csendesebb külvárosi hangulatot? Nekünk ez egyértelmű. Egész életemben a belvárosban laktam. Most már elég volt, köszönöm. A Kedvesem külvárosi srác volt, ő is oda vágyik vissza, így ez nem is kérdés: csendes helyen szeretnénk lakni.

Tegyük fel, megvannak a neked tetsző városrészek, így már el tudsz kezdeni keresgélni. Amúgy nálunk ez is változik, ahogy egyre többet tudunk meg / gondolkodunk a témáról.

De milyen is legyen az a ház? Kicsi? Nagy? Közepes? És egyébként is, ház vagy lakás? Én személy szerint húznék a kicsi felé is, meg a nagy felé is... Na bumm, ezzel most nem sokat segítettem magamon.

A kicsi ház jó, mert kisebbek a fenttartási költségei, könnyebb tisztán tartani és egyelőre mi ketten vagyunk, plusz a cicánk, így nincs nagy helyigényünk. Meghát mégiscsak minimalisták vagyunk ugye...  ;) Kertet viszonylag nagyot szeretnénk, mert úgy tűnik, hogy az erkélyládás paradicsomnak nincs elég hozama. :P

Szóval egy kicsi ház kerttel jó lenne. Nade mi lesz, ha lesz egy gyerekünk? Beszuszakoljuk valahova? És mi lesz, ha lesz kettő? Akkor elköltözünk? Az elmúlt fél év tapasztalatai alapján azt mondanám: na azt már nem. Én ezt még egyszer nem csinálom végig. És a vicc, hogy még csak keresgélünk. Vajon mit fogok mondani miután megtaláltuk, felújítottuk, egymillió órát dolgoztunk a kerten? Tuti, hogy nem akarom majd újrakezdeni.

Amúgy sem vagyok egy mászkálós típus. Szeretek sokat otthon lenni, nem költözni és nem túl sokat utazni. Mindig is az volt a vágyam, hogy egy szép helyen lakjam, amit imádok. Bár az is igaz, hogy az otthonnal szemben támasztott igényeim az évek múlásával változtak. Nagyon szeretem a kis lakást, ahol most lakunk, de mégis már elég volt, kinőttük (nem méreteiben), szeretnénk továbbállni.

Szóval ezek alapján egy nagyobb házra lesz szükségünk, ahol eléldegléhet három-négy ember meg egy (két?) macska is. Na és mi történik, ha mégiscsak két ember és egy macska marad? Akkor majd minden este másik szobában alszunk? :) Egy szó mint száz, olyan házat keresünk, ami rugalmas, és az idők folyamán, ha szükséges, átalakítható az igényeink szerint.

És akkor találsz egy hirdetést, amiben végre látsz fantáziát...

Nekünk öt, azaz 5 házat sikerül megnéznünk a fél év alatt. Ennyit volt, ami hirdetés és telefonos utánakérdezés alapján igazán tetszett és sikerült is hozzá időpontot egyeztetni. Nem tudom másoknál ez hogyan megy, de mi nem sietünk a dologgal. Megnézzük a házat aztán ha látunk benne valamit, ami megfog, akkor én addig sakkozok fejben a helyiségekkel, falakkal, szükséges bútorokkal, stb, amíg ki nem jön egy számunkra jó elrendezés. Ez legalább egy-, de van, hogy kéthetes fejtörés. A Kedvesem vállalja az állapotfelmérés részt. Kideríti, hogy nem akar-e összeomlani a ház például és hogy milyen nagyobb beruházásokat kéne rajta csinálni. Aztán a két oldalt összerakjuk, osztunk szorzunk és persze bedobjuk a megérzéseinket is. Végül is az a legfontosabb, hogy hogyan éreznéd magad, ha az lenne az otthonod.

Olyan ez, mint a párkeresés

Mára már mindketten túlvagyunk az "ez mennyire izgi" időszakon. Kicsit elfáradtunk és szeretnénk inkább egy szempillantás alatt beköltözni és magunk mögött tudni ezt az egészet, de persze nem akarjuk elkapkodni a döntést. Én kicsit jobban sietnék, a Kedvesem meg lassabban tartja a tempót. Vicces egy pár vagyunk azért, ha jobban belegondolok. :) 

Mentálisan nem egyszerű amúgy ez az egész. Kinézel egy házat, hetekig gondolkodsz rajta, azzal kelsz-fekszel, próbálod végiggondolni a dolog minden aspektusát. Hogy lehet onnan lejutni helyekre, hogy lenne a konyha, milyen lehet a kert, mennyi fény lenne a nappaliban, és hogy egyáltalán akarsz-e ott, úgy élni. Aztán a sok álmodozás meg gondolkodás után kijön a végeredmény: nem nyert.

Mész tovább és jön egy újabb lehetőség. Abba is beleéled magad, mert ugye, ha nem tudnál beleszeretni, akkor miért is randevúzol vele? Muszáj, hogy megdobbanjon a szíved. De aztán jön egy újabb szakítás. És ez kimerítő. Még akkor is, ha nagyon optimista vagy és derűlátó és tudod, hogy meg fogod találni az igazit valahol, valamikor.

Vannak amúgy vicces pillanatok is. Egy furcsa sufni a ház mellett, egy totál lebetonozott 400 nm-es udvar (szerintem a paradicsom a betonon sem terem valami jól), vagy az őszinte érdeklődéssel feléd forduló eladó, ahogyan azt kérdezi: "Maguk vallásosak, azért nem néznek tévét?"

Szoktuk mondogatni, hogy ha nem jön be a dolog, ez csak egy ház lesz, el lehet adni, tovább lehet menni. De igazság szerint én inkább az egyetlen igazit szeretném megtalálni és nem menni onnan már sehova sem. Legalábbis most így látom.

Mások arról álmodoznak gyerekkorukban hogy űrhajósok lesznek, hogy beutazzák a világot, hogy sportkocsikkal fognak száguldozni, vagy híres modellek lesznek. Én mindig arról álmodtam, hogy lesz egy szép házam, egy nyugodt, boldog otthon, ahonnan nem vágyom el sehova.

Úgyhogy gyakorlatilag most az álom küszöbén állunk, már csak át kell lépnünk rajta. Ha még fél-, vagy egy évbe telik, akkor is megéri türelmesnek lenni, hiszen egész életemben erre vártam. Aztán ha valamiért mégsem jön be, még mindig el lehet költözni...

Nóra