Slow...

Tavaly év végén elhatároztam, lassítok

Ősszel volt egy bejegyzésem, ami a lassításról, legalábbis az az iránt felmerült igényemről szólt. Komolyan gondoltam a dolgot és tettem is néhány lépést az ügyben. Megfogalmaztam a problémát a munkahelyemen is, mivel az volt az elsődleges rohanás- és stresszforrás az életemben. Nagyon kedvesen és segítőkészen fogadták az ötletemet, miszerint szeretnék részmunkaidős pozícióba átevezni a teljesből. Igaz, a változásra várni kellett úgy hat hónapot, de áprilistól átmentem 6 órás munkakörbe. Megegyeztünk, hogy év végéig ez lesz, aztán meglátjuk, hogy kinek mennyire vált be a próba.
Ez hatalmas dolog. Nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen jól fogadták a kérésem. Persze hoz némi kihívást magával, mivel a munka mennyisége nem csökkent le egyik napról a másikra, úgyhogy azt menedzselnem kell valahogy, amíg átállunk az új kerékvágásba. Plusz a fizetésem természetesen kevesebb lett, az óráim számával egyenesen arányosan, ami hát nem annyira egyszerű ügy. Összességében azonban nagyon boldog vagyok a döntésemmel.
Nagyon sok időm ment el az utóbbi hetekben takarítással, főzéssel, otthoni rendezkedéssel és mondhatom, szépen alakultak a dolgok. Viszont túlhajtottam ezt az otthonteremtés témát. Egyáltalán nem a lassulás nevében vágtam bele, és sokszor kimerültnek éreztem magam.
Úgy tűnik, a sors is így látta a dolgot és még nem tartotta elég hatékonynak az én megoldásaimat - egyébként nem is voltak azok - így most rátett egy nagy lapáttal.

Aztán az élet úgy döntött, hogy még nem húztam be eléggé a féket

A múlt héten volt egy térdműtétem, aminek következményeképp most aztán be vagyok lassulva, azaz inkább lassítva. Szó szerint és átvitt értelemben is.
Járni egyelőre nem igazán tudok (csak mankóval bicegek a lakásban), dolgozni sem, meg úgy semmit sem tudok huzamosabb ideig csinálni. Most az a dolgom, hogy gyógyuljak és minden nap annak örüljek, hogy egyre kevésbé fáj a lában és egyre jobban vagyok.
Arra nagy figyelmet fordítottam a műtét óta, hogy lassabban egyek és hogy ne zabáljam tele magam. Ez komolyan probléma volt nálam az utóbbi időben. Folyton túlettem magam.
Amint büszkén vállon veregettem magam, hogy milyen ügyesen lassan, eleget eszem mostanában, lett egy kis, khmmm, gyomorproblémám hirtelen és rá kellett állnom a diétás kajára. Tudod, főtt krumpli, pirítós, üres tea. Először kicsit kiborultam, de hamar rájöttem mi a helyzet. Oké, szóval még jobban lassítanom kell? Rendben. Mi mást tehetnék? :) A reszelt fahéjas almás vagy banánkarikás pirítós, a sóval sült újkrumpli étkezési élesztővel, a kamillatea és az étcsoki végül is egész elviselhető, főleg ma, hogy már a lágytojás is bekerült a képbe.

Ezek után nulladik sebességről kell indulnom

Amikor ezen túl leszek, csak egészséges értelemben szeretnék visszagyorsulni. Most minden nagyon lassú. De hamarosan jönnek majd be csőstül a dolgok, ahogy elkezdek tudni járni, majd pedig dolgozni. Lesz sok minden, ami most felgyűlik és oka, vagy katalizátora lehetne egy gyorsulásnak. Mert ugye most mindennel lemaradok és gyorsan mindent be kell majd pótolnom. Na nem!
A feladatok természete olyan, hogy ha egy dolgot elvégzel, tíz másik jön a helyébe. Nem lehet mindig mindennel készen lenni. Ezt szem előtt tartva, emlékeztetem majd magam, hogy nem kell mindent egyből megcsinálni, ami ez alatt a pár hét alatt elmaradt, és, hogy csak szépen, emberi tempóban fogjak hozzá mindenhez.

Hova tovább?

Ismerem magam, biztosan rá fogok stresszelni, hogy mennyi mindent be kell pótolnom. Így sűrűn szükségem lesz a fenti emlékeztetőre. Nagyon okosan, normál sebességben, megfontoltan szeretnék visszatérni a mindennapjaimhoz. Nem akarok visszaesni a régi kerékvágásba. Szeretném végiggondolni, mik az igazi prioritásaim, mi az, ami belefér, mi az a tennivaló, amit ki kell lomtalanítanom, vagy egy időre parkolópályára tennem.
Kaptam egy eléggé kellemetlen, de nagyon hatékony lehetőséget, hogy újrakezdjek egy nagy csomó dolgot és úgy menjek tovább, ahogy igazán jól esik. Szeretném ezt teljes mértékben kihasználni.
Hogyan lassíthatunk a hétköznapok sodrásában? Ez jó kérdés. Ha van tipped, ötleted, mint mindig, nagyon örülnék, ha megosztanád velem.

Ahogy tegnap próbáltam kitalálni, hogy hogyan is fogjak neki ennek a dolognak, találtam ezt a videót a YouTube-on. Kb. össze is foglalja a gondolataimat a témakörben. :)

Nóra