2017. június 27., kedd

Ami igazán fontos






Az előző bejegyzésben írtam a legújabb utazásomról. Nem földrajzi, inkább felfogásbeli kirándulásra gondolok, a saját fejemben. Ennek a következő állomásáról szeretnék most beszámolni.
A minimalizmus kulcsmondata számomra: eltakarítjuk a felesleget az útból, hogy rátaláljunk arra, ami igazán fontos. Amióta megismerkedtem ezzel a szemlélettel, folyamatosan ezen dolgozom, és úgy érzem, hogy itt az ideje még tudatosabb szintre emelnem mindezt.

Kísérleti módszerem

Elméletben mind tudni véljük, mik a prioritásaink és a céljaink. Nagyjából azt is tudjuk, hogy mit kell tennünk, hogy ezek megvalósuljanak. Gyakorlatban ez a dolog mégis elúszik nálam. Ezért úgy döntöttem, hogy mindezt leírom és minden egyes nap tudatosan fogok foglalkozni a gondolattal.
Összeírtam mik az igazán fontos dolgok az életemben. Mindent papírra vetettem, ami eszembe jutott. Aztán átnézem a listát azzal a kérdéssel, hogy mi az a minimum, amiből nem tudok engedni. Kettőről kiderült, hogy egyáltalán nem ilyen. Mégis első látásra simán beírtam őket prioritásnak. A kérdés hatására jöttem rá, hogy nem is azok, csak már olyan régóta hajtogattam magamnak, hogy az hittem, most is a felsorolásban van a helyük. Így ezeket kihúztam.
Ezután végignéztem mi maradt és elkezdtem akciópontokat felsorolni hozzájuk: Mit tehetek a megvalósítás érdekében? Csak olyasmit írtam fel, amit szívesen vállalok. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz nehéz megvalósítani őket. De jókedvvel fogom csinálni, mert tudom, hogy ezek vezetnek majd el a célomhoz.
Minden nap elolvasom a két listát. Így folyamatosan megerősítem magamban és naprakészen a fejemben tartom mindazt, amivel foglalkozni akarok. Néha belejavítgatok, amikor van új ötletem, vagy úgy érzem, kiigazításra szorul valami.

Nem mindent kezdtem el azonnal

Ezen a listán gyakorlatilag elképzeltem, hogy hogyan is élhetnék teljes életet. Ez (sajnos) nem úgy van, hogy vasárnap kitalálom, leírom, aztán hétfő reggeltől úgy élek. Nagyon elszánt vagyok és tudom, hogy sikerülni fog, de azzal is tisztában vagyok, hogy sok idő, kitartás és türelem kell hozzá. A jelszavam pedig még mindig: lassan.
A prioritás listám része például a fizikai egészség. Ez egy alapérték mindenki számára. Erre van néhány akciópontom, mint például rendszeres mozgás, biciklizés. Mivel pár hete műtötték a térdemet, biciklizni nem tudok, mozogni sem úgy, mint normálisan. Így nyilván nem az volt az első dolgom, hogy feliratkoztam egy spinning órára. ;) Egyszerűen csak figyelek rá, hogy megmozduljak, amennyire tudok, és hogy pihenjek, amikor úgy érzem, szükség van rá.
Ettől függetlenül minden nap elolvasom a mozgáshoz fűződő céljaimat és az összes többit is, mert fontos nekem, hogy elérjem őket. És bár ebben a pillanatban nem alkalmas az idő mindegyikre, mégis észben tartom és foglalkozom a gondolattal, hogy amikor eljön az ideje, természetesnek vegyem, hogy az lesz a következő lépés.
Hiszek abban, hogy ha fejben megteremtünk valamit, ahhoz a valóság is fel fog zárkózni. Előbb vagy utóbb. :) Ennek fényében kezelem a listán leírtakat.

Ebben a pillanatban döbbentem rá, ahogy ezeket a sorokat írom, hogy olyan lett ez, mint a vision boardom (ami egyébként ez elkészülése óta a háttérkép a számítógépemen, így minden nap láthatom). Csak most már szavakba is öntöttem az álmaimat. Ez nagyon érdekes!
Te milyen lépéseket teszel azért, hogy olyan életet élj, amire igazán vágysz? Mint mindig, most is nagyon vevő vagyok minden új ötletre. :)

Nóra

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése