Ezen a nyáron nagyon keveset mozdultam ki itthonról. Június elején megműtötték a térdem és elég korlátozottak még mindig a mozgási lehetőségeim. Bár napról napra egyre jobb. :)
Említettem a nyári kapszulás bejegyzésemben, hogy mennyire eljött az ideje annak, hogy új ruháim legyenek. Már akkor nagyon vágytam egy kis ruhatár átalakításra. Ez azóta is várat magára a fent említett okból.
Azonban egy alkalommal (azon ritka pillanatok egyikében, amikor kikerültem a nagyvilágba és egy bolt közelébe), elsétáltam egy fast fashion bolt mellett...
aminek a kirakatában pont olyan nadrág volt, ami után már hónapok óta ácsingóztam. Esélyem nem volt eljutni turikba, vagy végigtalpalni egy turi túrát. Így bár először otthagytam a kirakatot, végül mégis visszafordultam és bementem az üzletbe.
Nem nehéz kitalálni mi lett a vége: egy nadrág és egy ruha "büszke" tulajdonosa lettem.
Bár két darabbal nem lehet felújítani egy egész ruhatárat, mégis egy kis új színt hoztak az életembe. Nagyon tetszenek. Nagyon a saját stílusomnak érzem mindkettőt. És bár jobban örülnék neki, ha máshonnan szereztem volna be őket, de ez most nem volt opció.
Viszont továbbra is zavar a dolog. Így nem volt más választásom, mint újra végiggondolni mi is történt...
Az eredeti tervem az volt, hogy a nyári ruhatáramat turiból fogom megújítani. A turkálóhoz viszont idő kell, és ha sok időt töltesz el benne, az azt is jelenti, hogy sokat vagy talpon. Nekem ez most nem ment.
Igazi etikus ruhaboltot találni Magyarországon nagyon nehéz. Amikkel eddig találkoztam, azok Budapesten vannak. Rendelni lehet némelyiktől, de én még akkor sem tudom eldönteni egy ruháról, hogy jó-e rám, amikor a kezemben tartom. Muszáj mindent felpróbálnom, másképp nem megy. Emellett be kell látnom, hogy az etikus ruhák ára nem az én pénztárcámhoz van szabva.
Hiszem, hogy fontos, hogy jó minőségű dolgokat vegyünk, úgy általában mindenből. Ezért figyelek rá, amennyire lehet, hogy milyen ételt veszek, milyen kozmetikumokat használok, és milyen háztartási eszközökbe fektetek be. Ezek mellett a minőségi ruhák, bár fontosak lennének számomra, mégis háttérbe szorulnak legtöbbször, nem férnek bele a keretbe.
Turkálóban persze simán lehet találni akármit, nagyon olcsón. Bár amúgy a turik is tele vannak fast fahionnel, szóval nem tudok a minőség mellett olyan nagyon kardoskodni.
Kicsit borúsan látom most a dolgokat azt hiszem, mert nem tudok szabadon mozogni úgy és annyit, ahogy megszoktam. Mégis elég szomorúnak látom a helyzetet. Tudjuk, hogy baj van, tudjuk, hogy másképp kéne csinálnunk, de még nincsenek meg teljesen a megfelelő eszközeink ahhoz, hogy jól menjen.
Az a helyzet, hogy ha mindent jól szeretnék csinálni - azaz: etikus ruhákat hordani, védeni a környezetet, figyelni, hogy ne mérgezzem magam sem kozmetikumokkal sem ételekkel, és ezek után még kedvesnek maradni önmagammal és az emberekkel - akkor egy másik földön, vagy másik korban kéne élnem. Vagy (ezt az opciót már említettem egy régiebbi bejegyzésben is) ki kéne költöznöm az erdő közepére és remeteként élni, soha többé nem érintkezve a civilizációval. Vagy, azt hiszem talán már Magyarországon is van egy Amish közösség... Na ez nekem nem fog menni. :D
A minimalizmus tényleg segít
Ruha ügyben egyébként azt gondolom, hogy a minimalizmus elve jó lépcső (és minden más vásárlással kapcsolatos kérdésben is), hiszen, idén szinte egyáltalán nem vettem ruhákat, szerintem kb. egy kezemen meg tudom számolni hány új darabom van. Ezt azért nem mondanám olyan határtalanul felelőtlen fogyasztásnak, mégis tudom, lehetne jobban csinálni... És emiatt szó szerint lelkiismeret furdalásom van.
Van egy blog, ami amúgy segít látni a fényt az alagút végén ruha ügyben: a Holy Duck. Mindenkinek nagyon ajánlom, szuper írások, ötletek, források vannak rajta. Lessétek meg!
De valahogy ma még ez sem vidít fel teljesen
Talán kicsit túldramatizálom ezt az egészet, de azért ezeket mégis valid kérdésnek érzem. Nap, mint nap foglalkozom ilyen témákkal és néha kicsit túlfeszítik a húrt, még nálam is. Pedig alapvetően optimista vagyok.
Azon gondolkodom, hogy mi lesz így azokkal az emberekkel, akiken nincs kedvük, idejük, energiájuk, lehetőségük ezekkel foglalkozni, vagy csak egyszerűen nem jut el hozzájuk az információ? Hogyan tudnak ők helyes döntéseket hozni, ha azt sem tudják igazából, hogy mi a kérdés?
És mi lesz velem? Mert őszintén, mégiscsak nem máson, mint a ruhatáramon húztam fel magam... Ez azért nem kéne, hogy olyan nagy probléma legyen, de mégis az. (Tekintve, hogy hány embernek teszi tönkre az életét a ruhaipar.) Én nagy örömmel járnék a H&M-be ruhát vásárolni mindig, mert teljesen eltalálják a stílusomat, egy helyre kell menni, ahol minden megvan és ezzel le is volna tudva a dolog. Ez azért elég minimalista, nem?
Szerintetek hogyan lehet élni a mai világban úgy, hogy nem dugjuk homokba a fejünket, de nem is veszítjük el azt? :) Ha van tippetek, osszátok meg velem is! Én egyszerűn nem tudok most leszakadni erről a témáról...
Nóra
Néhány kiegészítő gondolat a poszthoz, amit egy facebookos hozzászólás kapcsán írtam... Gondoltam itt is érdekes lehet. :)
VálaszTörlésA blogposzt óta is folyamatosan gondolkodom ezen és eddig arra jutottam, hogy
1. Egy turiba már be tudok menni körbenézni (ha elvisznek kocsival :D) és ha szerencsém van, találok is valamit. Ez a gondolat kicsit megnyugtat. Talán havonta, kéthavonta te is be tudsz iktatni egy boltot és bízhatsz a jó szerencsében. :)
2. Ha fast fashion boltba megyek, nem szeretnék többé lelkiismeret furdalást érezni, mert az igazán nem egészséges. Persze jó lenne, ha nem sokszor fordulna elő, de elő fog, biztos vagyok benne. Úgyhogy ilyenkor arra fogok törekedni, hogy a lehető legjobb minőséget válasszam, amiről úgy érzem, ki fog tartani. (Ebben a témában még ki kell művelnem magam, nem mindig tudom eldönteni, hogy mi lesz tartós és mi nem. Egy biztos, nem az árcédulán múlik.)