...tovább érsz - tartja a mondás.
Ma reggel rájöttem, hogy nekem most bizony lassítanom kell. Azzal a
gondolattal indítottam a reggelt, hogy mennyi mindent kell elintéznem. Köztük a
mai napi számomra legfontosabb feladattal: az esedékes bejegyzés posztolásával.
A terv az volt, hogy a 30 napos minimalista játékról fogok élménybeszámolót
tartani. (Ami egyébként fantasztikusan sikerült és alig várom, hogy elmeséljem!)
De sajnos még nincsen kész az irományom. Először arra gondoltam, hogy délután,
amikor hazaesek a munkából, kipréselem magamból valahogy, hiszen nem szeretném
megszegni a magam által magamnak szabott határidőt.
De az idő kevés, én egyre fáradtabb vagyok minden nap a mostani munkahelyi
dömping miatt és a bejegyzés még nincs készen. Az első (sajnos általában elég
gyakori) reakcióm erre a gondolatra egy szorító érzés megjelenése volt a
gyomromban. Nevezhetjük szorongásnak. Ez volt a biztos jel: el kell halasztanom
a mai posztot.
Egyre tudatosabban figyelek arra, hogy ne használjam ki saját magam a végletekig,
ne legyek folyton elfoglalt és ne merítsem le minden tartalék energiámat
állandóan (vagy inkább soha). Sajnos a munkahelyi projekt, amiben most
dolgozom, erre egyáltalán nincsen semmiféle tekintettel, így a magánéletemben
vagyok kénytelen kicsit visszavenni (lásd: mai blogolás).
Ezt a felállást egyáltalán nem tartom
egészségesnek, nem javaslom senkinek, magamank sem, főleg nem hosszú távon.
Lassítani jó, élvezetes és nagyon hasznos mind fizikai mind pedig mentális
egészségünk szempontjából. Ezért én ma lassítok egy kicsit. És ha már
közhellyel kezdtük ezt a bejegyzést, zárjunk is azzal: ami késik, nem múlik.
Úgyhogy hamarosan jön az update a 30 napos kihívásról. :)
Nóra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése